A „periféria”, ahogy Makovecz Imre előszeretettel hívta ezt a régiót, ahol már hagyták őt dolgozni. Sárosparak, amely szinte egész pályafutásának tanúja és Csenger, amely egész megújult városképét az organikus építészetnek köszönheti. Sárospatakon már a hatvanas években jelentős épülete készült el, a Bodrog Áruház, és A Művelődés Háza, amely meghozta nevének a nemzetközi elismerést.

Kevesen tudják, hogy a A Művelődés Háza miatt súlyos konfliktusba keveredett munkahelyén, a VÁTI-ban a ház formabontó tervei miatt és a Pilisi Parkerdőnél talált „menedéket”. Ez a menedék adta később a biztosítékát annak, hogy a különleges épületet kivitelezéskor ésszerűsítés címén ne tegyék tönkre: A Parkerdő szállította a házhoz a tetőszerkezet előregyártott elemeit és Makovecz ennek révén szemmel tudta tartani az építkezés alakulását.

Sárospatakon ezt követően egymást érték a megbízások. Majd Csenger, ahol úgyszintén egy kitartó és hűséges városvezetés, ha már egyszer megindult a szerves várostervezés útján, arról évtizedek óta nem kívánt letérni. Így vált ez a két város ma az életmű két fővárosává – Makó mellett.