„Az épületek tetejével kapcsolatos szavak: a konty, taréj, szarv (szaru), haj (héj) és a gerinc, far (farazott) szócsoportok kétféle felfogást fejeznek ki. Az egyik szócsoport azt sugallja, hogy a ház és teteje egy lény feje; hajjal, taréjjal, szarvakkal. A másik egy lény domborodó hátának képét állítja elénk. E különös kép szempontjából ugyancsak érdekesek a kapcsolódó szerkezetek szavai. Az a ház, amelynek teteje tarajos, gerinces és farazott, elöl üstöke alatt viseli szemöldökét, az alatt szeme (ablak) van.

Talpon áll, ebbe kötnek a láb és térd-fák, szemei homloka alatt nyílnak. A szarvak fülessel kötnek kétoldalt, a vállak fölött. A kaput a házon sasok tartják, az ajtóknak szárnyuk van. Hiányos ez a felsorolás, de ahhoz elég, hogy megérezzük: e szavak inkább vetítik elénk egy különös, szürreális lény alakját, mint valamely „reálisan” felfogott ház képét. Az „épületlény” az élet-nek nevezett telek egy meghatározott helyén áll. Lábát kertelik, azaz a földet felhúzzák az épület köré. A ház közepén a tűz helye áll a kürtő alatt. Mennyi történet szól erről a helyről! Mennyi történet a tűzről, tűzasztalról, a belső Napról, a füstről, a jó és rossz lelkek kiszemelt útjáról!
Az épületlény, kiben a család lakik, kinek szemein a tűz fénye világol, kinek szemén az ember lát ki és tekinthet be egy lény belső világába, ez a lény szavainkban él tovább.

A Szentendrén épített szolgáltatóház fedelének hajló gerince, üstökös homloka, homlokán ülő két naturális szeme, alul falakkal határolt üres, csupaüveg arca ezeket a szavakat éleszti építészeti valósággá újra. Egy épület ilyen jellemzése túl egyszerűnek és egyoldalúnak tűnhet, mert nem szóltam egyéb összetevőkről, melyekből az épület egybeépül. Nem szóltam feladatáról, a szerkezetek anyagáról. Valóban, ezek is fontosak. Az épületeket valóban művekké avató gondolatokról azonban – nem véletlenül – nagy ritkán beszélnek. Pedig éppen a belőlük kirabolt általánosabb értékű elvek vagy rendszerek alkalmasak az ember mesterséges környezetét megalkotni, annak veszélye nélkül, hogy gondolat híján az épített környezetben egy üres világ jelenjék meg. A tervezett épületek jelentős része üres, technokrata vagy eklektikus.”

Makona, családi házak tervgyűjtemény, 88

Koncepció és megvalósítás: Makovecz Imre Alapítvány
Munkatársak: Berta Lilla, Gácsi Zsuzsanna, Harmath-Gyetvay Enikő, Kampis Gábor
Fordítás: Farkas Zoltán
Grafika: Fodor Tamás

A kiállítás anyaga összeállítása folyamatban.