Mintha ugyanaz a teremtő erő lenne bennük, és mégsem tudnak egymásról. Így vagyunk mi az angyalokkal. Azonban az angyalok tudnak rólunk. S az embernek mintegy kiegészítő, kísérő részei. Akikhez fel kell tudnunk emelkedni. Az a néhai fiatalember megígérte az embernek: Nagyobbak lesztek az Isten angyalainál. Persze csak akkor, ha ti is végigjárjátok azt az utat, amit én.

Az őrangyal, aki áthatja az embert,  és vele szenved, vele örül, vele szomorkodik, vele bűnözik és vele dicsőül meg: össze is van kötve vele. Ő nem egy világoskék lenge ruhában mosolygó leányarcú ifjú, akit kifordult szemmel imádni lehet. Nem. Ő egészen más. Velünk van a sötétséggel vívott kegyetlen háborúnkban, például ami most Magyarországon folyik. Ahogyan maga a népszellem is velünk kínlódik, bár szétszakítva, a szomszédos országokba száműzve másodrendű állampolgárokként.

S mindannyiónknak van őrangyala, és amikor összejövünk, őrangyalostul jövünk össze mindannyian, tehát angyalostul, ördögöstül, bűneinkkel és erényeinkkel együtt. Tehát tágabb világ az, amiben mi élünk, mint amit az oksági nyomorult gondolkodásunkban és ösztöneinkben kiszolgáltatva élünk meg.

A régiek az angyalokat az álmokon keresztül, az álomtudaton át képesek voltak megközelíteni. A hajnali álom a kinyilatkoztatásnak volt a világa, s az esti álom a démonoké. És minden ember tudta, hogy ez így van. A pszichológusok ma is tudják. Persze azok is, akik magukat művelik.

/Makovecz Imre: Rajzok és Írások/

Koncepció és megvalósítás: Makovecz Imre Alapítvány
Munkatársak: Berta Lilla, Gácsi Zsuzsanna, Harmath-Gyetvay Enikő, Kampis Gábor
Fordítás: Farkas Zoltán
Fotók: Csernyus Bence, Csernyus Lőrinc, Dénes György, Dósa-Papp Tamás, Máté Gábor, Zsitva Tibor
Grafika: Fodor Tamás

A kiállítási anyag 26 tablót tartalmaz.