A 40 méter széles teret lefedő tető Makovecz Imre által tervezett eddig legnagyobb fesztávolságú faszerkezet. Újszerű ívrácsszerkezetének megoldása már Makovecz első vázlataiban benne rejlett. Eszerint 9 méterenként a vasbeton pillérek tetejéről 7 méter magasban ragasztott fa főtartók hidalják át a teret, a tartók közé kétirányú melléktartó-sereg alkotta rács feszül. A szerkezet kialakítása alapvetően eltér a hagyományos, mérnökies főtartó-melléktartó rendszertől, és a szerves építészetben gyakran alkalmazott sugaras szerkezethez képest is döntő különbség, hogy a térbeli erőjáték az íves héjazat síkjában működik. Ez a megoldás leginkább Nervi vasbeton ívrácsaival mutat rokonságot. A főtartók közötti sugarasan szétnyíló, íves melléktartók rácsa oldalt a főtartókra, alul és fölül a keresztirányú peremtartókra támaszkodik, mintegy befeszül ebbe a keretbe. Az erőjáték így egy dongahéjhoz hasonlít, nem a főtartók viselik a teljes terhet. A csarnok 54 méter hosszú, a szerkezet a két végén kontyolt.

„Az egri uszoda egyik csúcspontja volt eddigi pályafutásomnak. Az ilyen térbeli szerkezeteknél a statikusok könnyen beleeshetnek abba a hibába, hogy nem komplexen tekintenek a szerkezetre, hanem elvesznek egy-egy rajz vagy keresztmetszet részletében. Az egri uszoda gyönyörű kaland volt. A tervek két részletben készültek, évekre leállt a munka, majd újraindult. Imre első, földről induló óriási ívtartókat tartalmazó skiccei és keresztmetszeti vázlata tulajdonképpen már tartalmazta a statikai koncepciót, bár később bizonyos részek kissé módosultak. Küzdelmesnek nem mondanám ezt a munkát, inkább sok érdekes felismerést adott például az ívrács szerkezettel kapcsolatban, amelynek kapcsolatait végül rejtett acéllemezekkel oldottuk meg. Vannak kegyelmi pillanatok az ember életében. Ilyen volt az, amikor egy téli estén beemelték a szemem láttára az első rácsot… Egy rácselem 9 x 20 méteres volt, így ez technológiailag is nagy kihívásnak bizonyult.”(Pongor László, statikus,2016)

Rajzok

Tervek

Fotók