„…a gyermekkor, Zala, egy másik világ. Egy sokezer éves kultúra, rendezett élet, nyüzsgő utcák, rengeteg állat, sok ember, nagy ünnepek. Az értelmesen kezelt természet, az ember és a természet minden kétséget kizáróan rendezett viszonya…

…Az ünnepek processziói, az emberek vonulása, amikor többezer ember vonul énekelve, zászlók alatt valahová, valamilyen célból. A zászlók csodálatosak, mert színesek és fényesek. A monstrancia arany és ez előtt le kell borulni, és a magamfajta gyermek, amikor a papot látja, hogy kendőbe bugyolálva viszi maga előtt a monstranciát, azt hisz, hogy az az Arc. A gyermek átéli, hogy azt, ami az ősi zsidó imádság, és áldás, hogy fordítsa az Úr orcáját tereád. Ez az! Hogy ráfordította az orcáját!..

…A hatalmas rengeteg, amint keresztülvonul az ember ezen a körmeneten, a fák olyanok, mint egy hatalmas katedrális és abban zeng az ének.”

A hatodik útvonaltervünk éppen azon a tájon vezet keresztül, amely ilyen élénk képekkel élt Makovecz Imre emlékei között. A nagykapornaki nyarak a nagyszülőknél a gyermekkor arany-időszakaként térnek vissza újra és újra emlékírásaiban.

Ez, a hatodik útvonal nem csak a zalai kötődés miatt kiemelkedő. Korai munkásságának kiemelkedő épületeitől utolsó munkáink egyikéig szerepelnek házak. A Berhidai Vendéglő a hatvanas évek „Szövosz” korszakának egyik leg markánsabb épülete, de különösen izgalmas a szepezdi két épület abból a szempontból, hogy pár száz méter távolságon és két alkotói éven belül született két épület milyen mértékben mutatja meg a wrighti és a steineri gondolatok beépülését gondolkodásmódjába.

A fentieken túl fellelhető ezen a körúton a közösségépítő időszakának két kiemelkedő épülete a Baki és Bagodi faluházak, de szakrális építészetének is több gyönyörű példája is.

Elmondható tehát, hogy hatodik útvonalunk zalai kötődése mellett egy átfogó, minden alkotói korszakot bemutató útvonal.