“Bennem a megtörtént és ami megtörténhetett volna együtt adják a jelenvalót. Mint Uriel vagy mint Csaba királyfi felettünk
robog az égen a történelemből, a győzelemből, az ér-vényesülő hatalomból kimaradtak szervező ereje, a sokak által lebecsült és
veszélyes mintha világa. Nem érezték önök, hogy a valóság árva? Nem éreztétek hiányosnak a való ságot? Nem hiányoznak a
tévedők, a legyőzöttek az elismert világból?
A tárgyak homálya, a völgyek ködös útjai a tévedőket kísértet-ték meg, a győzelmesek előtt láthatatlanok maradtak. Régi lovagok,
varázslók, kísértetek nyirkos alakjai tűntek csak elő a legyőzöttek számára, holott a lehetett volnát a napfényben, a tárgyak
visszfényén, az éles kontúrokon, az eseményeken ugyanúgy látniuk kellett volna, mint a győztesek valóságát.
Látnunk kell, hogy a meglett és nem lett meg egyugyanazon lét két változata, mely mindig újratermelődik, a jelenben is újra;
és szörnyű, hogy valami megrontott részünk figyel csak a lehetett volna torznak látszó képeire, holott abból, mint romlatlan
szépségből és a fénytelen való ságból szövődik eggyé és érzékszervekkel észlelhetetlenné, láthatatlanná vagy nehezen láthatóvá az
Igaz, jelenlétünk egyetlen indoka.”

Kiállítás Makovecz Imre meg nem valósult terveiből
(Makovecz Imre termékeny alkotói pályafutása során közel hatszáz épületet tervezett, amelynek csaknem fele megépült. Bár ez rendkívül magas
aránynak számít az építész szakmában, mégis meghökkentő, hogy mintegy háromszáz meg nem valósult tervét tartjuk számon.)

Koncepció és megvalósítás: Makovecz Imre Alapítvány
Munkatársak: Berta Lilla, Gyetvay Enikő, Kampis Gábor
Fordítás: Farkas Zoltán
Grafika: Fodor Tamás

A kiállítási anyag 29 tablót tartalmaz.