Több mint egy évvel a háború után a régi egyletek elpusztulása, az ötvenes évek diktált „kultúrjai” után falvak, városnegyedek újra együtt akarnak lenni ünnepeinken, lakodalmat, bált akarnak rendezni emberi körülmények között, egy kávé, egy pohár bor mellett megfelelő helyen szeretnék kevés szabadidőjüket eltölteni. Olyan házakat akarnak, ahol a „kultúrmunkás” nem az egyetlen igaz kultúrát akarja a fejükbe verni, hanem ahol a műveltség természetesen terem, a szabad intelligenciából.

Nincs pénze erre a célra. A falvak, közösségek többmilliós közmunkát vállalva, ennek ellenére megépítik, ami kell. Ahhoz, hogy egyszerűen, értelmesen építhessünk, megfelelő építéstechnikát kell tervezni. Mit építhet olcsón, kétkezi munkával ma a magyar? Téglából, fából, cseréppel úgy, ahogyan évszázadokon át épített. Abból, amit könnyen beszerezhet, aminek árát nem lehet égig emelni, s amit kisipari módszerekkel meg lehet építeni. A természetes anyagok használata nem feltétlenül szegényes, nem romlékony, sőt megfelelő tervezők és a közösség építeni tudása gazdagabb, szebb, tartósabb házakat alkothat, mint a lélektelen, sehova nem való szemlélet és hivataloskodás.

/Makona faluházak tervgyűjtemény, Előszó 88/

Koncepció és megvalósítás: Makovecz Imre Alapítvány
Munkatársak: Berta Lilla, Harmath-Gyetvay Enikő, Kampis Gábor
Fordítás: Farkas Zoltán
Fotók: Csernyus Bence, Csernyus Lőrinc, Dénes György, Dósa-Papp Tamás, Gál Roland, Jakab János – JJ Fotóműhely, Sáros László György, Zsitva Tibor
Grafika: Fodor Tamás

A kiállítási anyag 21 tablót tartalmaz.