„Csenger egy határszéli, valójában megroggyant település volt, amelyik földrajzi funkcióját elve- szítette. Valamikor természetesen a közelben lévő Szatmárnémeti vonzásterületéhez tartozott, és a trianoni határok megpecsételték a sorsát. Mindenki tudta, hogy mik a hiányok, azonban az emberek hozzászoktak a hiányokhoz. Például van vízvezeték, de nincs szennyvízhálózat. Azt, hogy rossz a járda, az emberek megszokják. Hozzászoktunk ahhoz, hogy az árkokat nem tartjuk karban, nem folyik el onnan a víz, ott poshad. Hozzászoktunk ahhoz, hogy az elektromos áram légvezetékeken keresztül érkezik a házakhoz. Ahhoz, hogy az előkertekben álló fákat állandóan visszanyesik, hogy ne érjenek hozzá az elektromos vezetékekhez. (…) Hozzákezdtünk egy lassú, szívós munkához. Nem olyan egyszerű. Szükséges hozzá egy nagyszerű orvos, egy kitűnő helytörténész. Egy olyan orvos, aki a betegségmegelőzést, a mentálhigiéniás problémák és a testi problémák megoldását egyaránt egy olyan rendelőintézetben képzeli el, amelyik a lakosság szolgálatában áll. Szükséges egy olyan egészségházat építeni, amely a környéknek és Csengernek a belterületén helyezkedik el, jó közlekedési körülmények között, és mindezt, amiről most beszéltem, magában foglalja. Megépítettük az egészségházat. A gyerekeket nevelni kell. Iskolát kell építeni. Kiderül, hogy ez több, mint hétszázmillió forintba (2009) kerülne. Azt mondjuk, hogy ennyit nem tudunk összeszedni, akárhogy ügyeskedünk is. Akkor azt mondja az ember a polgármesternek, hogy van egy költségvetési üzemed. Ez egy nagyon gyengén, rosszul működő rezsivállalat, alakítsuk át. Hoztunk ide jó vezetőket, jó kéziszerszámokkal lássuk el őket, és építse meg ez a társaság az iskolát. Akkor munkahelyet teremtettünk a környéken, s úgy fogja érezni a közösség, hogy ő maga építette meg az iskoláját. Így is történik. (…) Amikor Csengeren sok év munkájával eljutottunk oda, hogy épült egy templom, egy gyülekezeti ház, egy iskola, egy tornaterem, egy hozzá tartozó vendéglő, vendégház, egészségház, egy új városháza, és besegítettünk a családi házak tervezésébe és megépítésébe, ez átalakította az emberek mentalitását.” Makovecz Imre