„Talán a legjobban ezt a dolgot a legrosszabbul sikerült épületemen, a szentendrei vendéglőn tudnám illusztrálni, ami szerintem az utóbbi időben a legjobb tervem volt."
"Ott a fogyasztótér és az üzemi rész között nagyon éles demarkációs vonalat húztam, de úgy, hogy nincs tömegszerű átfedése. Van egy negyedkupola, ebben esznek az emberek, amiben van egy galéria fönt, hátul pedig egy gazdasági épület. A negyedkupolával szemben a gazdasági épületrész egy olyan hasáb, amelynek a teteje lépcsősen megy hátrafelé. A két tömeget úgy éreztem, hogy jól sikerült egymás mellé illeszteni, a két funkciót formájában is teljesen különválasztani. Hogy ez elvileg helyes-e vagy sem, ez vitatható lehet, de ez volt a cél. Hogy az épület más okok miatt – a megrendelő össze-vissza alakította – nem sikerült, ez most más kérdés. Ez a fajta felfogás tulajdonképpen nagyon sok vendéglőnél érvényesült, a Sió csárdánál és másutt is, és nem nagyon tudok mást mondani, mint azt, hogy igyekeztem kettéválasztani ezt a két funkciót. Van egy ünnepélyesnek, méltóságteljesnek (…) is nevezhető funkcionális terület, és van egy profánnak nevezhető, úgynevezett gazdasági rész.”
(Ekler Dezső beszélgetése Makovecz Imrével in. Gerle János (szerk.): Makovecz Imre műhelye. Mundus Magyar Egyetemi Kiadó, Budapest, 1996. 111-112. o.)
Makovecz Imre szentendrei Postás Strandra tervezett épülete, a Duna Étterem az építész életművének egyik fontos jelképe volt – a maga idejében, eredeti formájában. Az épületet jellemző kettősség valójában nem csupán a szétválasztást, hanem a különböző vezérmotívumok szintézisét is jellentette.
Megjelenik az a gondolat, hogy az emberi összejövetel önmagában teremtő erejű, és a ház csak tető az összejövetel felett – s ennek a tetőnek, negyedgömbnek a megformálásában az ember körüli legoptimálisabb teret létrehozó mozgásforma kísérletek eredménye is tetten érhető. Megjelenik Makovecz Imre két kedvelt alapanyaga: a szabad formálás lehetőségét megadó vasbeton, és a magát az életet jelképező fa.
A tervben harmonikus egységbe fogott hatások között megjelenik Frank Lloyd Wrightnak, a Makoveczi-értelemben vett organikus építészet megfogalmazójának, és Rudolf Steinernek, az antropozófia atyjának szellemi-építészeti öröksége. Megjelenik Makovecz Imre logikus és praktikus tervezési szemlélete a gazdasági épületrész szigorú hasábjának kialakításában.
A Duna étterem a frissen elkészült szentendrei műút mellé épült. A fogyasztóteret befogadó negyedgömb került az út mellé, hiszen ez volt a fő megközelítési irány. Ám a felhasított gömb tömb helyen kilátást engedett a Duna irányába. Az étteremrész közepén faként magasodó galéria szervezte a teret. A part felé lépcsősen ereszkedő kiszolgáló hasáb szigorúságát bizonyára enyhítette a „lépcsőfokokon” megnyitott sávablakok sora, mely a konyhákban dolgozók számára éppúgy lehetővé tette a panorámával való vizuális kapcsolatot, mint a vendégeknek.
Az étterem egyediségét fokozta, hogy belső megjelenését Makovecz Imre legfontosabb munkáiban résztvevő alkotótársa, Mezei Gábor, Munkácsy Mihály-díjas belsőépítész tervezte. A kupolát tartó ritmikus fa bordák alatt míves, tömör fa bútorok, az épületszerkezethez igazodó elválasztók, növényeket idéző lámpatartók, s emberekre emlékeztető székek tették igazán élővé a teret.
Sajnos, az épület többszöri átalakításai és funkcióváltása elsőként a belső tereket tették tönkre, majd a teljes épületet megfosztották eredeti karakterétől – amely így valóban az egyik legrosszabbul sikerült Makovecz-épületté vált idővel. Végül a házat felhagyták, s néhány évvel ezelőtt elbontották. Ám a megmaradt építészeti- és belsőépítészeti terveknek, archív fotóknak köszönhetően ma is képet kaphatunk az egykori Duna étteremről.
Makett építészeti feldogozása: Berta Lilla
