Leírás

Előszó – Templomtervezés

A magamfajtának a templomtervezés ünnep.

Mindig újra és újra elindulnak bennem gyermekkorom processziói, a kosárból virágszirmot szóró néhai asszonyok, a zászlók, a baldachin alatt bandukoló pap a sugaras arany oltáriszentséggel, az ének a berzengő erdő boltozata alatt, az „Áldott legyen az Isten”.

Templomot tervezni azt jelenti, hogy előttem összegyűlnek a valaha is látott templomok, a remete-kerti kápolnától a kolozsvári templomig. De idejönnek Darvas-Kozma József, Németh Lőrinc, Józsa Márton és a többi templomépítő pap. Előttem van a helyszín, az építési hely sugárzása, a fák, a falu, a város Vargyastól Kolozsváron át Pethőhenyéig és tovább, mindazok a helyek, ahol végigéltem Isten házának a megépítését.

Nem törődöm azokkal, akik templomterveim megépítését megakadályozzák. Nem jutnak el a szívemig a gyáva, névtelen nagytiszteletű urak és főtisztelendő urak, mert a templom ünnep, Isten világának ünneplése, a templom imádság, melyben ég és föld találkozik, imádság, mely megidézi az angyalokat, és a kárhozatot eltaszítja utamból, amikor dolgozni kezdek.

A 70-es években kaptam az első kápolnamegbízatást Győrbe, Németh Lőrinctől. Egy tetőtérbe épült. A tető világító két oldalán emberméretű angyalszobrok állnak, és benéznek a kápolnába. Ezt követte sok-sok megbízatás: Szentegyháza, előtte Sepsiárkos, Sepsiszentgyörgy, Kolozsvár, Vargyas, Csíkszereda és folytathatnám a sort.

Mind-mind ünnep.

A legfontosabb még várat magára: a magyarok megmaradásának temploma, és talán egyszer eljön az ármány elhullásának a napja, és megépül a felső-krisztinavárosi új templom egy szent helyen.

A templom a megváltás titokzatos helye, az átalakulás, a megújulás, az égiek és földiek egymásra találásának, az élő kövek, a felzengő diadalmas énekbeszéd helye, Isten csöndjének felszakadása, a színről színre látás csonthasító pillanatának szentegyháza.

A templom bizony ünnep, s ha lehetek, részese, előkészítője, szolgálattevője vagyok ennek az ünnepnek.

Mártély, 2010. augusztus 21.

Makovecz Imre