„Ha hatvan éves lesz az ember… Mennyien vagyunk vajon, akik hatvan évesek leszünk, s úgy gondoljuk mindannyian: igen, el kell fogadnunk, ez volt az életünk, nem több, nem kevesebb, nem más, pedig hát…
Ha még hozzáveszem ehhez azt is, mióta, hány ezer és ezer esztendő óta újra és újra lesznek hatvan évesek, akik mind megálltak, mint mi is, és riadtan, kissé törődötten azt mondták: ez volt az élet, az én életem volt ez, melynek főszereplője, bírája, áldozata és végrehajtója bizony, én magam voltam. De hát ki is voltam én? És most, röviden és homályos jövőmmel mit is kezdhetnék; mi lesz velem? Igen: mi lesz velem? – ezt kérdezik a hatvan évesek, amikor megérzik maguk előtt a hatalmas falat, amelyen kapu nem látható; az élet végét. […]
Ebben az embertelen világban európai szellemének és szívének mindig volt adnivalója, figyelme, csöndes baráti szava, jeltelen, sokszor észrevehetetlen igyekezete, szervező ereje arra, hogy a többinek jobb legyen. A jobb időkben, a nyolcvanas években a személyes sorscsapások ellenére alapítója, megfontolt szervezője a Kós Károly Egyesülésnek, a Vándoriskolának, a Szabad Oktatási Fórumnak; egy több, mint ezer fős társaság szellemi motorja, lelkiismeretes igazgatója.
Ha Kampis Miklós hatvan événél megállunk, és fejet hajtunk egy áldozatos és legendás élet előtt, ne szégyelljünk egy könnycseppet letörölni szemünkről, és egyszersmind bátran emeljük fel szívünket a Magasságos Úristenhez, mert elmondhatjuk: nem akárkinek: a hatvan éves Kampis Miklósnak vagyunk kortársai, barátai.”
/ Makovecz Imre köszöntője Kampis Miklós 60. születésnapján, Országépítő 95/3. /
Kampis Miklós 84 évet élt.