„A spontán privatizáció korszakában már megépült egy üzletház Visegrádon a Duna-parton, ekkor elkészítettük a visegrádi iskola bővítési terveit, majd felvetődött egy ötlet, hogy a visegrádi főút mentén egy idegenforgalmi fejlesztést lehetne csinálni. Megbíztak a munkával és kitaláltam, hogy mit lehetne itt elhelyezni. A koncepció lényege az volt, hogy az eredeti visegrádi városszerkezetet próbáljuk meg visszaállítani, mert a jelenlegi nem azonos a reneszánsz és középkori struktúrával. Ma éppen a régire merőlegesen futnak az utcák. Olyan tervet csináltunk, amelyben a lakosság és az idegenforgalmi létesítmények keveredtek volna, tehát a lakások, panziók, műhelyek és üzletek. Ezt egy fachwerkes, középkori települést megidéző, egyúttal természetesen szélsőséges és szürrealisztikus, az időben visszafelé haladó, sci-fis változatként alakítottuk ki…”

Az épületben a helyszín történelmi múltja elevenedik meg – a fachwerkes szerkezet a falut a 150 éves török megszállást követően benépesítő sváb lakosság hagyományos építésmódját, a romos kőfal a helyi reneszánsz kori maradványokat idézi. A tornaterem, így Visegrád múltját idézve, városi térként fogalmazódik a képzetes fachwerkes házak között, ugyanakkor tágas tisztásként is, a hatalmas, virágablakokkal virágzó metaforikus tartófák között.

Rajzok

Tervek

Fotók