A törökdúlások idején elnéptelenedett Kakasdon a harmincéves háború és a vallási türelmetlenség elől menekülő svábok telepedtek meg; portáik, templomaik óhazai hagyományokat követtek. Háromszáz éven át őrizték anyanyelvüket, kultúrájukat és sikeresen gazdálkodtak.

A 18. század végén a kiváltságos helyzetű székelyek tiltakoztak Mária Terézia rendi struktúrát átalakító törekvései ellen. Békés tiltakozásukra az osztrák katonaság 1764-ben tömegmészárlással válaszolt. A megtorlások elől több falu lakossága menekülni kényszerült Moldvába és Bukovinába, ahol több falut alapítottak, többek között Andrásfalvát. Hasonló módon őrizték saját kultúrájukat, mint a Magyarországra kényszerült svábok.

1941-ben ezeknek a falvaknak a lakossága Magyarországra indult, és több évi vándorlás és áttelepítések során 1945-ben olyan falvakba helyezték el őket, ahonnan a sváb lakosság egy részét a németekkel való együttműködés vádjával Németországba telepítették. Ennek a kettős gyökerű, sokat szenvedett közösségnek épült ez a faluház. Egyik oldalán áll a régi jellegzetes sváb templom tornyának földre helyezett másolata, amelynek alaprajzilag 45 fokban történt elfordítása a nyílásokat arcként rendezi az érkező elé. A torony maga is érkezik, előtte egy tutajos sváb hatalmas szobra, aki a tornyot maga után úsztatja (A szobor sajnos nem készült el.)

A másik oldalon a hagyományos székely harangtorony formáinak fellazításával; annak költői metaforájával találkozunk. A torony belsejében a kétszáz éves azóta lerombolt andrásfalvi templom tornyának negatívja látható, mintha az új torony a régi öntőformája volna. A sváb torony mögött a bank, a székely torony mögött a táncnak, az összejöveteleknek szolgáló nagyterem, és a kettő között a kocsma található. A falu lakossága nemzetiségi hovatartozásától függetlenül részt vett az építésben, hogy a ház olcsóbb és a saját munkájuk eredménye legyen.

Rajzok

Tervek

Fotók