Több kudarcba fulladt koncepció után felkérték Makovecz Imrét a sevillai magyar pavilon megtervezésére. A hivatalos megbízásra 1990 szeptemberében került sor, majd közel egy év elteltével, magyar munkásokkal a pavilon meg is épült. Makovecz Imre számára a nemzetközi elismerést ez az épület hozta el.

A bordaszerű tartószerkezet, a földfeltöltésből induló monolitikus felületképzés, a Kelet-Nyugat határán álló hét torony, mint a közép meghatározása a kettős homlokzati ábrázolással együtt mind Makovecz Imre építészeti eszközeinek a része. Az épület belsejében található, üvegfödémbe süllyesztett tölgyfa, mely egyszerre mutatja meg a föld alatti és feletti világot, az atlantiszi korra utal. A fa alatti fordított kupola a fényjátékkal együtt a végtelenített világot érzékelteti.
A pavilon egyszerre összegzi a farkasréti ravatalozó, a siófoki és paksi templom, valamint a kakasdi faluház építészetét, továbbá előrevetíti a piliscsabai Stephaneumot (1995).