A Makovecz Központ és Archívum állandó kiállításai és programjai mellett időszaki kiállításoknak is helyet ad.

2026 év májusától Makovecz Imre 1960-as években tervezett és megépült középületeiből válogatott kiállítás tekinthető meg.

Az 1970-es évek számos változást hozott Makovecz Imre munkásságában. 1971-ben a SZÖVTERV-től a VÁTI-hoz ment, majd 1977-ben végleg elhagyta az állami tervezővállalatok világát, és a Pilisi Parkerdőgazdaság munkatársaként kezdett dolgozni.

Ebben az évtizedben került sor az életművet később meghatározó kutatásokra és kísérletekre – a mozgásformák vizsgálatára, a Minimáltér pályázatra, az Álarc nélküli bálra, a népművészeti minták elemzésére.

Az 1970-es években született középületek – melyeket a kiállításunk bemutat – érzékletes lenyomatai ezeknek a változásoknak és tanulmányoknak, ahogy eljutunk a VÁTI-nál tervezett vendéglátó épületektől a Pilisi Parkerdőnél született épületlények soráig.

The post MAKOVECZ – A MÁSODIK ÉVTIZED appeared first on Makovecz Imre Alapítvány.

A Makovecz Központ és Archívum állandó kiállításai és programjai mellett időszaki kiállításoknak is helyet ad.

A 2025 év szeptemberétől Makovecz Imre 1960-as években tervezett és megépült középületeiből válogatott kiállítás tekinthető meg.

“Ki kell emelnem ezért azt a lendületet, mely az 1959-ben diplomázott és fővárosi igényeket kielégítő BUVÁTI-ba került fiatal Makovecz Imrét arra sarkallta, hogy 1962-ben otthagyja munkahelyét, és az ország egész területén illetékes SZÖVTERV-be menjen dolgozni, ahol pedig látványos feladatok és sikerek nem kecsegtették, ám ő megszerezte ezeket a vidék számára. […]

Akkora jövőtudat és életbizalom (továbbá függetlenség- és szabadságtudat), tapasztalatszerzési vágy kellett ehhez és a következő váltásaihoz, amely nem csak körülményekből vagy a neveltetésből – tanulásból, hanem egy speciális, rendszerszerű világlátást, önképzést és öntudatot nyújtó filozófia, az egyébként tiltott antropozófia megismeréséből eredt. Makovecz közösségépítő és egyéni – például a természettel, a múltta összhangban élés-építés felé irányuló – lépései és alkotásai határozottak, konkrétak és forradalmiak voltak akkor. […]

Ennek a fiatal építésznek a látványos-botrányos “stílusfordulatára” – amit inkább az építészetfogalom többrendbéli rehabilitációs kísérletének és megújításának foghatunk fel – illetve pályaelhagyással fenyegető, a politikai hatalommal szövetkezett építőiparral szembeni ellenállásra volt szükség ahhoz, hogy az építészet mint művészet, tudomány és politika újra megjelenjen a színen.” – Keserü Katalin (Makovecz Imre: Kísérletek – Épületek, Az 1960-70-es évek)

The post MAKOVECZ – AZ ELSŐ ÉVTIZED appeared first on Makovecz Imre Alapítvány.

A Makovecz Központ és Archívum állandó kiállításai és programjai mellett időszaki kiállításoknak is helyet ad.

A 2025 év tavaszától Makovecz Imre Napló című tanulmánya lesz programjaink fókuszában.

A kiállításhoz kapcsolódó havi előadásainkon előadóink ki-ki a saját megközelítésével bontja ki Makovecz Imre Napló című munkája által inspirált gondolatait.

Makovecz Imre Napló című munkája példa értékű lehet számunkra annyiban, amennyiben megismerkedhetünk a világ jelenségei iránti olyan mély kíváncsisággal, aminek a jegyében ez a munka született, és amire valójában mindannyian képesek vagyunk, ha a szemlélődő gondolkodás erejévelfordulunk a világ felé.

Februártól kezdődően megtekinthető a kiadványból készült kiállítás anyaga, így kedves látogatóink látogatásuk alkalmával nyugodtan elmerülhetnek a képek és szövegek szemlélődésében.

“Hogyan lássuk a világot egynek kettős természetünk ellenére.”

Makovecz Imre

Ilyen kérdések mentén látunk neki ennek az évnek; szeretettel várjuk új és régi látogatóinkat egész évben!

The post MAKOVECZ IMRE – NAPLÓ I. appeared first on Makovecz Imre Alapítvány.

“Mit jelent számomra Makovecz Imre? Mi inspirál engem leginkább a munkásságában, a szellemiségében? Azon túl, hogy a róla elnevezett “intézményben” dolgozom, a megszokáson túl mi az, ami rokon, vagy éppen izgalmasan idegen, ami biztosan akkor is tovább kísér az életemben, amikor esetleg már máshol leszek, mást csinálok, mást keresek? Vagy mi az, amire felhívnám a látogató figyelmét?”

Ilyen kérdések mentén látunk neki ennek az évnek, hogy kéthavonta új kiállítással jelentkezzünk!

Szeretettel várjuk új és régi látogatóinkat egész évben!

A KÖZÖSSÉGÉRT – VISEGRÁDI ÉPÍTÉSZTÁBOROK

„Mi volt ez és mi volt a cél?

A ”megvalósult szocializmus” a hetvenes évek végére atomjaira bontotta a társadalmat. A kisemmizett tömeg, az életfeltételek biztosítása céljából, vagyontalanul és értelmes munkafeltételek nélkül csöndben – a hatalom tudtával persze – hozzákezdett a második társadalom, a második gazdaság felépítéséhez. Az atomjaira bontott tömeg hozzáfogott a rejtett léthez. Lemondott a társadalmi együttműködés valóságáról, láthatóságáról, szavalta a ”szocialista együttélés” virtuális valóságát, és illegálisan gyarapodott fusival, háztájival, üzemi szarkasággal, ki hogy tudott.

  Ebben a légkörben hirdettem meg a Bercsényi kollégiumon keresztül építészhallgatók számára a visegrádi nyári tábort. Dr. Madas László az Állami Pilisi Parkerdőgazdaság igazgatója, támogató főnököm adta a helyet, ha kellett anyagot, és szerezte meg a rendőrség engedélyét.

A bányaudvar lett a helye a pályázatokon nyertes tervek kiviteli munkáinak, a tábornak. Itt lehetett megismerni az együttélés elemi szabályait, az étkezés, a munka, a szerelem, a barátságok drámáját, és a közös akarattal elvégzett munka örömét és büszkeségét. ” 

(Makovecz Imre)

A kiállítás témájának kiválasztásakor az a gondolat vezetett minket, hogy Makovecz Imre munkáját, tevékenységét ne a közismert épületek irányából mutassuk be a látogatók számára, hanem azt a szellemi munkát, közösségépítő szerepét, amely talán kevéssé ismert a közönség számára.

Ez a tevékenysége Makovecz Imrének, annyira szerteágazó, hogy mindez egy ekkora léptékű kiállítás keretein belül bemutathatatlannak tűnt számunkra.

Végül a közösségteremtő tevékenységéből a kronológiailag talán első momentumát választottuk, a Visegrádi táborok képében.

A visegrádi táborokat megelőzte az, hogy a bercsényi kollégiumba az akkori fiatal építész hallgatók többször is felkérték Makovecz Imrét, hogy tartson nekik előadást. Ezen alkalmakon kialakult egy hallgatókból álló csoportosulás, akik részvételére számítva megrendezésre került 1981-ben az első visegrádi építésztábor.

A táborok alkalmával a hallgatók készítettek pályamunkákat, amik közül maguk választották ki az abban az évben építésre érdemest. Ez a módszer az építész táborok keretein belül – Álmosdi Árpád szerint – nem csak Magyarországon, hanem a világon is elsőként történt így.

Leginkább helyben található anyagokat felhasználva készítették el a nyertes pályaműveket, így alapvetően a kő, valamint a fa használata volt jellemző. Ezek a táborok megalapozták a magyarországi organikus építészet létrejöttét, valamint egy olyan közösséget, amelynek tagjai felejthetetlen élményekkel és életre szóló tapasztalatokkal, barátságokkal gazdagodtak.

A kis kiállítóban az építések folyamatait ábrázoló képek láthatóak, a kupolatér oldalán konkrét elkészült építmények láthatóak, míg a kertben a jó időre való tekintettel a JEL és a TORONY installációk kicsinyített másai kaptak helyet.

(Gyetvay László és Stollmayer Ádám építészek, a Makovecz Imre Alapítvány munkatársai, elsősorban a tervhagyaték feldolgozásában, rendszerezésében vesznek részt.)

The post A KÖZÖSSÉGÉRT – VISEGRÁDI ÉPÍTÉSZTÁBOROK appeared first on Makovecz Imre Alapítvány.

“Mit jelent számomra Makovecz Imre? Mi inspirál engem leginkább a munkásságában, a szellemiségében? Azon túl, hogy a róla elnevezett “intézményben” dolgozom, a megszokáson túl mi az, ami rokon, vagy éppen izgalmasan idegen, ami biztosan akkor is tovább kísér az életemben, amikor esetleg már máshol leszek, mást csinálok, mást keresek? Vagy mi az, amire felhívnám a látogató figyelmét?”

Ilyen kérdések mentén látunk neki ennek az évnek, hogy kéthavonta új kiállítással jelentkezzünk!

Szeretettel várjuk új és régi látogatóinkat egész évben!

ÖSSZEÉPÜLÉSBEN – TALÁLKOZÁSOK MAKOVECZ IMRÉVEL
„A mindennapos szívós munkában hiszek és az emberi kapcsolatokban, amelyekre szükségünk van, és amelyeket ápolnunk kell. (…). Abban, hogy különböző foglalkozású emberek átlátnak egyik partról a másikra. Hogy tudjunk egymásról, és értékeljük azt, amit a másik csinál. Egy olyan környezetben, amelyben könnyen lesz beteg az érzékeny ember, és könnyen lesz üldöztetési mániája, ez nem könnyű, de nincs más lehetőségünk, mint hogy kitartóan, szívósan, és amilyen magas színvonal csak lehet, dolgozzunk, és tegyünk meg mindent, hogy a részek összeépüljenek.”
(Makovecz Imre – Összhangban a természettel, részlet Bosnyák Sándor interjújából)

Makovecz Imrét nem ismertem személyesen.

A Kós Károly Egyesülés vándoriskolásaként a tanítványai irodáiban dolgoztam éveken át, ez idő alatt mindenkin keresztül mást ismertem meg az örökségéből.

Az Alapítvány munkatársaként a mindennapi munkám során egy sokkal konkrétabb, szinte már lexikális tudást kaptam az életműről. Képet kaptam a világlátásáról, gondolkodásmódjáról egy építő-embernek.

Makovecz Imre legszemélyesebb oldalához azonban ezen a körön kívül jutottam el. A Makovecz Imre által alapított Országépítő című folyóirat felkért egy, a Makovecz-kormányhatározat keretében felújított épületeket bemutató cikksorozat elkészítésére, és az ezzel járó munka során számos olyan emberrel beszélgettem, akiknek Makovecz Imre épített, akik maguk is épültek a vele való hétköznapi találkozások során.

A kiállítás anyaga azt kívánja bemutatni, amit ezeknek az embereknek a szemüvegén keresztül ismertem meg Makovecz Imréből.

A kis kiállítóteremben ritkán látott archív fotókat válogattam össze, építkezésekről, találkozásokról. A kupolát körülvevő térben az itt bemutatott épületek mutatkoznak meg már elkészült állapotukban, abban a reményben, hogy más szemmel tudunk rájuk tekinteni, miután megismertük a megvalósulásuk során épült kapcsolatokat.

Harmath-Gyetvay Enikő – építész, 2019 óta a Makovecz Imre Alapítvány munkatársa, elsősorban a tervhagyaték feldolgozásában, rendszerezésében vesz részt. Az Országépítő című folyóiratban cikksorozatban mutatta be a „Makovecz-kormányhatározat” keretében megvalósult beruházásokat.

The post ÖSSZEÉPÜLÉSBEN – TALÁLKOZÁSOK MAKOVECZ IMRÉVEL appeared first on Makovecz Imre Alapítvány.

Kiállítás Makovecz Imre meg nem valósult terveiből
(Makovecz Imre termékeny alkotói pályafutása során közel hatszáz épületet tervezett, amelynek csaknem fele megépült. Bár ez rendkívül magas
aránynak számít az építész szakmában, mégis meghökkentő, hogy mintegy háromszáz meg nem valósult tervét tartjuk számon.)

Koncepció és megvalósítás: Makovecz Imre Alapítvány
Munkatársak: Berta Lilla, Gyetvay Enikő, Kampis Gábor
Fordítás: Farkas Zoltán
Grafika: Fodor Tamás

A kiállítási anyag 29 tablót tartalmaz.

The post “…és ami megtörténhetett volna” appeared first on Makovecz Imre Alapítvány.

Az őrangyal, aki áthatja az embert,  és vele szenved, vele örül, vele szomorkodik, vele bűnözik és vele dicsőül meg: össze is van kötve vele. Ő nem egy világoskék lenge ruhában mosolygó leányarcú ifjú, akit kifordult szemmel imádni lehet. Nem. Ő egészen más. Velünk van a sötétséggel vívott kegyetlen háborúnkban, például ami most Magyarországon folyik. Ahogyan maga a népszellem is velünk kínlódik, bár szétszakítva, a szomszédos országokba száműzve másodrendű állampolgárokként.

S mindannyiónknak van őrangyala, és amikor összejövünk, őrangyalostul jövünk össze mindannyian, tehát angyalostul, ördögöstül, bűneinkkel és erényeinkkel együtt. Tehát tágabb világ az, amiben mi élünk, mint amit az oksági nyomorult gondolkodásunkban és ösztöneinkben kiszolgáltatva élünk meg.

A régiek az angyalokat az álmokon keresztül, az álomtudaton át képesek voltak megközelíteni. A hajnali álom a kinyilatkoztatásnak volt a világa, s az esti álom a démonoké. És minden ember tudta, hogy ez így van. A pszichológusok ma is tudják. Persze azok is, akik magukat művelik.

/Makovecz Imre: Rajzok és Írások/

Koncepció és megvalósítás: Makovecz Imre Alapítvány
Munkatársak: Berta Lilla, Gácsi Zsuzsanna, Harmath-Gyetvay Enikő, Kampis Gábor
Fordítás: Farkas Zoltán
Fotók: Csernyus Bence, Csernyus Lőrinc, Dénes György, Dósa-Papp Tamás, Máté Gábor, Zsitva Tibor
Grafika: Fodor Tamás

A kiállítási anyag 26 tablót tartalmaz.

The post Angyalok appeared first on Makovecz Imre Alapítvány.

Így élek és így fogok meghalni. Boldog vagyok, vagy szerencsétlen? Egy sötét világból jöttem, és most elvakulok a fénytől, vagy rabbá tettek engem, és nem láthatom az én világomat? Feledésbe merült-e minden, ami itt lehetne körülöttem, vagy el se jött még? Vagy itt van minden, ami feledésbe merült, abban az énben, aki el se jött még? Én merültem-e feledésbe, és így azt sem tudom, hogy emlékeznem lehetne, vagy emlékezhetne rám valaki, aki még nem jött el?

A magban benne van a jövőbeli fa minden porcikája. A kifejlett fa elejti magját, melyben… Szóval, aki a virágot nézi, azt mondja, szép, nem pedig azt, hogy lehetetlen. Lehetetlen, hogy a láthatatlan élet szimmetriába rendeződik, átalakítja a szervetlen anyagot, és metamorfózisról metamorfózisra haladva növekszik. Az ókori Egyiptom templomai kísérletek arra, hogy a kőoszlop lótusszá váljon, a hatalmas emberállat kőtömb felugorjon, ha felkel a nap. Miféle zavarodott emlékezés a bimbós és kinyílt lótuszfejes oszloprend, hová vezet az út, amelyet két oldalról évezredek óta néznek a mellette nyugvó kőállatok? Mire valók szunnyadó képességeink, melyekkel megérzünk régmúlt eseményeket vagy jövendő találkozásokat, helyek „hangulatát”, mivel halljuk a nem akusztikus csöndet Kongälv eldugott dombján?

Nem tudjuk, hogy az, ami feledésbe merült, különbözik-e attól, ami még nem jött el? Mi zárja el előlünk, mint láthatatlan fal azt a világot, korszakot, ahol hallottuk vagy hallani fogjuk, amit ma nem hallunk, ahol értjük és látjuk, amit értettünk és láttunk, vagy érteni fogunk és látunk majd? Ha megállunk az Atlanti-tenger partján, miért gondoljuk, hogy nyugat felől fel kellene tűnnie egy zöld szigetnek, melyet fény vesz körül? Miért hitték a tizenötödik században,  hogy el kell indulni nyugatra, az atlanti országokból a tenger felé, Törökországból Magyarországra?

A tengerből, a szárazföld láthatatlanul sugárzó pontjaiból tornyok, kősziklák emelkednek az ég felé. A kőből eleven élet formálódik, szökik a magasba. Az ég egyesülni akar a földdel. érvényesülni akar az a tüzes vonzalom, amely kifejezi, hogy ami fent van, az van lent is, és ami lent van, az van fent is.”

Makovecz Imre kézirat

Koncepció és megvalósítás: Makovecz Imre Alapítvány
Munkatársak: Berta Lilla, Gácsi Zsuzsanna, Harmath-Gyetvay Enikő, Kampis Gábor
Fordítás: Farkas Zoltán

A kiállítás anyaga összeállítása folyamatban.

The post Atlantiszi rajzok appeared first on Makovecz Imre Alapítvány.

Alaprajzainkra általában jellemző, hogy a háromosztatú parasztház szellemének új változatai: lakóelőtérrel a ház közepét lakhatóvá tesszük, kerüljük a szűk és hosszú közlekedőket, fontosnak tartjuk a konyha –lakóelőtér – nappali közvetlen kapcsolatát.

A lakóelőtér általában fölfelé, a tetőig tart, benne helyezzük el a lépcsőt, mely a nappali tereket összeköti a hálószobákkal. A szűk és értelmetlen szélfogók helyett inkább tornácokat építünk, és így tovább. Nagy problémát jelent számunkra az alacsony tervezési árszínvonal, tudniillik kiviteli terveket is készítünk és igyekszünk gondját viselni az építkezésnek is.”

/Makovecz Imre/

Koncepció és megvalósítás: Makovecz Imre Alapítvány
Munkatársak: Berta Lilla, Harmath-Gyetvay Enikő, Kampis Gábor
Fordítás: Farkas Zoltán
Fotók: Bánfalvi Brigitta, Berta Lilla, Csernyus Bence, Csernyus Lőrinc, Dénes György, Dósa-Papp Tamás, Gacsályi Kinga, Grekofski Nathalie, Molnár Imre, Zsitva Tibor
Grafika: Fodor Tamás

A kiállítási anyag 22 tablót tartalmaz.

The post Családi házak appeared first on Makovecz Imre Alapítvány.

Talpon áll, ebbe kötnek a láb és térd-fák, szemei homloka alatt nyílnak. A szarvak fülessel kötnek kétoldalt, a vállak fölött. A kaput a házon sasok tartják, az ajtóknak szárnyuk van. Hiányos ez a felsorolás, de ahhoz elég, hogy megérezzük: e szavak inkább vetítik elénk egy különös, szürreális lény alakját, mint valamely „reálisan” felfogott ház képét. Az „épületlény” az élet-nek nevezett telek egy meghatározott helyén áll. Lábát kertelik, azaz a földet felhúzzák az épület köré. A ház közepén a tűz helye áll a kürtő alatt. Mennyi történet szól erről a helyről! Mennyi történet a tűzről, tűzasztalról, a belső Napról, a füstről, a jó és rossz lelkek kiszemelt útjáról!
Az épületlény, kiben a család lakik, kinek szemein a tűz fénye világol, kinek szemén az ember lát ki és tekinthet be egy lény belső világába, ez a lény szavainkban él tovább.

A Szentendrén épített szolgáltatóház fedelének hajló gerince, üstökös homloka, homlokán ülő két naturális szeme, alul falakkal határolt üres, csupaüveg arca ezeket a szavakat éleszti építészeti valósággá újra. Egy épület ilyen jellemzése túl egyszerűnek és egyoldalúnak tűnhet, mert nem szóltam egyéb összetevőkről, melyekből az épület egybeépül. Nem szóltam feladatáról, a szerkezetek anyagáról. Valóban, ezek is fontosak. Az épületeket valóban művekké avató gondolatokról azonban – nem véletlenül – nagy ritkán beszélnek. Pedig éppen a belőlük kirabolt általánosabb értékű elvek vagy rendszerek alkalmasak az ember mesterséges környezetét megalkotni, annak veszélye nélkül, hogy gondolat híján az épített környezetben egy üres világ jelenjék meg. A tervezett épületek jelentős része üres, technokrata vagy eklektikus.”

Makona, családi házak tervgyűjtemény, 88

Koncepció és megvalósítás: Makovecz Imre Alapítvány
Munkatársak: Berta Lilla, Gácsi Zsuzsanna, Harmath-Gyetvay Enikő, Kampis Gábor
Fordítás: Farkas Zoltán
Grafika: Fodor Tamás

A kiállítás anyaga összeállítása folyamatban.

The post Az építés szavai appeared first on Makovecz Imre Alapítvány.