Makovecz Központ és Archívum

Tartalomjegyzék erről az oldalról:

MI-KOR III.

Visszaugrás a navigációra
Az oldal cikkei bevezetőkkel:

MI-KOR III.

Események

Esemény időpontja:

MŰHELYBESZÉLGETÉSEK A MAKOVECZ HÁZBAN

Ismerjük azt a jelenséget, amikor saját belső akaratunk, szándékunk élesebbé teszi érzékelésünket, és egyszerre több helyről is halljuk ugyanazt az éneket, kutyaugatást, látjuk ugyanazt a színt felbukkanni; ugyanaz a mondat tűnik fel könyvekben, halljuk mások beszédében. Divat? Korhangulat? Vagy egyszerre gondolunk ugyanarra? Eljött az idő, hogy valami megformálódjon, hogy valamin közösen dolgozzunk?

Igen, úgy érezzük, hogy eljött az idő, hogy elkezdjünk együtt dolgozni fiatal emberekkel azokon a kérdéseken, amelyek felmerülnek bennük, mint mikor a ködből formát ölt egy fa vagy közelebb lép egy másik ember.

Hol?
Makovecz Központ és Archívum
1125 Budapest Városkúti út 2.

Mikor?
2019-ben négy tavaszi, négy őszi hétvégén – péntek délután és szombati napon – és egy nyári fürdőépítő Kalákán.

2019. február 15. péntek és 16. szombat
március 29. péntek és 30. szombat
április 26. péntek és 27. szombat
május 17. péntek és 18. szombat

Hogyan?
Előre elköteleződés az alkalmakra, rendszeres feladat az alkalmak között, tanulni vágyás…

Kik?
G. Ekler Ágnes, Herczeg Ágnes és Makovecz Anna

Gondolatok:

Ekler Ágnes
MI-KOR     

Felnőttként lelkiismeret furdalással élek korunk fizikai zűrzavara, lelki üressége és szellemi süketsége miatt. Generációk sorozatos mulasztása következményeként élem meg e helyzetet. Kortársaim, elődeim, fiatalabb felnőttek vétkes alvása olyan állapotokat eredményezett, ahol könnyű reményvesztettnek lenni. És a sok reményvesztett, tragikusan tévelygő fiatal láttán felhorgad a tetterőm: mikor lehet elmondani, hogyan kellene elmondani nekik, ki fogja megmutatni nekik, hogy a fizikai világ káosza, a beteg és süket emberek csak annyit jelentenek: ostobaságokat és élethazugságokat meséltek és tanítottak nekik és nekünk, és hiába látja a zűrzavart majdnem mindenki, ha a tanultak béklyóba kötik a gondolatainkat, ha a tanultak kilúgozták a lelkünket, és a tanultak elsorvasztották az életerőinket.

Ám ami leginkább felhorgadt, az a cinkosság elleni tiltakozásom: én nem hallgatom el, hogy van ma igaz gondolat a világ és az ember megértésére; van lélekmozdító erő az ember számára, és van éltetőn mozdítani képes tudásunk, nekünk, embereknek.

Akik hallgattak és hallgatnak erről, azok tán még gyűjtik a bátorságot megszólalni. Avagy tartanak a hurrogástól, a gúnytól. Avagy nem bíznak a meghallani tudó fülek nyitottságában, a még nem nyárspolgári, szellemileg éhező, szavakat helyükön értő lelkekben.

MI-KOR kellene szólnunk? Már rég késő; MI és a KOR túl vagyunk egy csúnya válóperen. A fiatalok közt azonban vannak néhányan, akiknek a szemében még ott a hozott üzenet tüzes kérdése. Még él. Nekik el szeretném mégis mondani, amit nem hallgathatok el; s kérdéseiket akarom hallani, amelyeket tán máshol válasz nélkül hagytak. Amennyiben akarnak még tanulni…

Társakra lelvén, a felhorgadt tetterő-hívássá formálódott. Tudok szólni és gondolkodni a társadalomról, az irodalomról, az ember növekedéséről, embernevelésről, antropozófiáról. S szívesen hallgatom együtt az érdeklődőkkel azokat, akikre majd közösen rátalálunk, hogy meghallgassuk őket.

Szombathely, 2018. november

***

Herczeg Ágnes
Párbeszéd- műhelybeszélgetés sorozat / Párbeszédben fiataljainkkal

Tapasztalataimból indulok ki. Évek óta tanítok egyetemen, gyakornokaink és fiatal kollegáink több generációját neveltük fel tájépítész irodánkban 25 év alatt, és 18 éve szervezek alkotótáborokat, vezetem a kaláka mozgalmat, szervezek kurzusokat, műhelyeket, műhelybeszélgetéseket. Több ezer fiatallal voltam kapcsolatban, több generáció életét követtem és követem ma is.

A mai fiatal generáció új helyzetben találja magát, mióta a személyes szférát eluralták a „közösségi” oldalak, az internet világa. Most talán lehet tapasztalni egy rétegben – aki kérdéseket tesz és mer feltenni – valami hiányérzetet, hogy talán mégsem itt lehet választ kapni a kérdésekre. Egy vákuumot lehet érzékelni. Biztos, hogy egyfajta iskolára és iskolázottságra van szükség, de nem olyanra, amiben részük van nap, mint nap reggeltől estig, óvodás koruk óta.  Már „védelmi reflexük van” a szövegeléssel szemben. Ezt már évekkel ezelőtt Makovecz Imre úgy fogalmazta meg egy hozzánk küldött üzenetében, amikor a Marosparti Népfőiskolát szerveztük, hogy a dumálás ideje lejárt.

Épp ezért több alkalommal tapasztaltam, hogy a fiatalokat elsősorban abban kell segíteni, hogy megfogalmazzák kérdéseiket a világra, önmagukra vonatkozóan. Párbeszédbe úgy jutunk, ha megfigyeljük a jelenségeket, akaratunkat visszatartjuk, majd ennek során kialakult közegben hatunk fiataljainkra. 

Tájépítészként a tájat figyelem meg, a táj és az ember kapcsolatát, a természetet az évkör fordulásában. Ennek a különleges kapcsolatnak a megfigyelésével juthatunk oda, hogy megtanuljuk feltenni kérdéseinket.

Budapest, 2018. november 25. , Szent Katalin napja

***

Makovecz Anna
Makovecz Műhely

Érzékelem magamban és magam körül az irányvesztettséget, és mégis, az elveszettségben az egészséges kérdéseket. Az egészséges kérdések és az igény, hogy megtaláljuk a kiutat  jólétünk altató kábultságából arra inspirál, hogy berontsak a Műhelybe, lámpát gyújtsak, tüzet rakjak, forgassam a rokkát, fújjam le a port, szóljon a zene, gyúrjam az anyagot lelki kezeimmel és mindezt ne egyedül csináljam, hanem mindazokkal, akik e Nagy Csipkerózsika álomból szeretnének együtt felébredni.

Egy éve dolgozunk közösen, sokféle csoportban a Makovecz Imre Alapítvány Kuratóriumával a Makovecz Központ és Archívumban, – vagyis a Makovecz Házban – azon, mi lenne az a feladat, tevékenység, amiben tovább tud hatni Makovecz Imre szellemisége. Mostanra kikristályosodott a gondolat, hogy a fiatalokkal kell együtt dolgoznunk, a Jövőn kell együtt munkálkodnunk. Makovecz Imre számomra fontos mondatai nagyon egyszerűek,”Kisfiam, csináld a saját dolgodat!”. Tevékenységének másik üzenete, hogy amit csinálunk, csináljuk közösségben. Az egyedül munkálkodás ideje lejárt. A Világ kettévált anyagiakban és szellemiekben gondolkodókra.

Kérdéseink és kételyeink hasonlóak akárhány évesek is vagyunk. Ezekre a kérdésekre keresnénk együttléteinkben a választ. A gyökereknél kezdeném, megfigyelni magam körül a látható világot. Hogyan fessem meg a tájat, amiben ülök? Milyen az alma árnyéka az asztalon lámpafényben, reggel a besütő napfényben, januárban vagy augusztusban? Északon vagy délen? Megfigyelem, lerajzolom, lefestem. Ha megtanuljuk megfigyelni a természetet, megtanuljuk megfigyelni önmagunkat és a körülöttünk lévő világot is. Rálátunk olyan összefüggésekre, amelyekre korábban nem, egyszerű, hétköznapi dolgokra, amelyek elvezetnek ahhoz a lényegi látásmódhoz, amely segít megtalálni önmagunkat és sorsfeladatunkat. Ki vagyok én és mi történik körülöttem a Világban?

Erre a közös gondolkodásra és munkára hívjuk mindazokat, akik ilyenforma kérdésekre keresik a válaszokat és szívesen törölnék a port és keresnék az új szerszámokat Szellemi Műhelyünkben.

Budapest, 2018. november 19.

Rendezvényeinkre a belépés ingyenes, de a Ház befogadóképességére való tekintettel regisztrációhoz kötött.

Regisztrálni a office@makovecz.hu e-mail címen, vagy a 06 30 314 4879 telefonszámon lehet. Regisztráció nélkül a belépés a fennmaradó helyek függvényében lehetséges.

Visszaugrás a navigációhoz

Készítette a LGF Stúdió