Kiss Ferenc „hangépítész” sorozata

Makovecz Imre életműve ezer szállal kötődik a múlt század hetvenes éveiben kibontakozó népművészeti mozgalomhoz. Szellemisége, gondolatai nagy hatással voltak az úgynevezett „nomád nemzedék” képviselőire. Zenészek, kézművesek, táncosok éppúgy mesterüknek tekintik, mint sok építész. Életében tisztelték és hallgattak rá, kikérték véleményét, megfogadták tanácsait. Szerves gondolkodásmódjuk, világszemléletük kialakításban vezető szerep jutott neki. Kisugárzása, hatása az élő népművészetre és a kortárs művészetekre ma is eleven.

Házigazdánk, a legendás Sevillai Magyar Pavilon programzenéjének alkotója, a mester szellemi örökségéről beszélget vendégeivel és azok tanítványaival. Felidézi velük a nagy találkozásokat, a meghatározó, fontos pillanatokat, latolgatva a jövő lehetőségeit is, persze, a továbbadás és utánpótlás-nevelés reális esélyeit.

Merthogy a „nomád nemzedék” mára nemzetséggé terebélyesedett!

Negyedik vendégünk:
NAGY MARI és VIDÁK ISTVÁN textilművészek

“Következő vendégeim a textilművész Vidák család tagjai lesznek. Több generációjuk is megtiszteli társaságunkat. Beszélgetésünk során a kérdések a meghívottak életútjának legfontosabb szakaszaira, tevékenységeire, alkotásaira vonatkoznak majd. Vidák István és élettársa, Nagy Mari a 70-es évek elején indultak pályájukon, a népművészet felfedezésének, megtanulásának végtelen és izgalmas útján. Közös életüket Gödöllőn kezdték el, amely a család több nemzedékének is otthont adott. Azon kísérletezők, újítók közé tartoznak ők kezdettől fogva, akik a magyar néphagyományt és tárgyalkotó népművészetet nem múzeumi látnivalónak tekintették, hanem azt feldolgozva, élettel akarták telíteni. Úgy akarták megérteni a lényegét, hogy maguk is elkészítették a tárgyakat, megépítették a házakat, eljátszották a zenéket. Alapítói voltak a Fiatalok Népművészeti Stúdiójának, és annak szellemiségét továbbadva számos területen végeztek kutatómunkát. Gyűjtötték a kasfonás, kosárfonás, a gyékény feldolgozásának hagyományát, a textilkészítés különböző falun és városon élő változatait, a gyermekjátékok formáit, illetve 1979-től már célirányosan és legelmélyültebben a nemezkészítés munkamódszerét. A hozzá kötődő szokásokat, az anyag magyar őstörténeti vonatkozásait.
Hitvallásuk hármas jelszava: kutatni, alkotni, tanítani.
Ennek jegyében számtalan országot bejártak. Legtöbbször Törökországban, Kirgíziában és Indiában voltak, minden esetben mesterségük megismerése és az őshaza keresésének szándékával.
Legújabban itthon, a műhelyükben várják az érdeklődőket. Oktató munkájuk valamilyen játék formájában jelen lesz május 22-én a Makovecz Központban is, mint ahogyan eljönnek muzsikus barátaik közül is néhányan. ”

Kiss Ferenc