„Talán ezt a népi ügyet mégiscsak tisztázzuk előbb. Egy számomra kínos és nevetséges félreértésről van szó. Ami nem tőlem származik. Többször leírtam, többször elmondtam mindenkinek, megmondtam világosan, hogy semmi közöm semmiféle népi ügyhöz. Semmiféle reneszánszához, se tematikájában, se tartalmában, se indíttatásában… (…) Ha valaki Magyarországon az antropozófia szerint él, előbb-utóbb elkerülhetetlenül bekövetkezik, még ha nem akarja is, hogy valami módon magyar jellege lesz a munkájának. Nem hiszem, hogy ebből egyértelműen kiderül, hogy miért. Azért, mert ehhez a szellemi megismeréshez kikerülhetetlen az, amit a XX. században népszellemnek hívnak, amit én nem addíció alapján létrejött gyűjtőfogalomnak tekintek, hanem egy konkrét lénynek, akin belül létezünk, és akit letagadni vagy elrugdosni, vagy külön kiskapun keresztül megkerülni képtelenség.”
/Makovecz Imre, 1981/