„Azzal kezdődött (1996), hogy egy újszerű gondolatot találtunk ki a közösségfejlesztőkkel együtt, akikkel több éve más magyar településeken is együtt dolgoztunk. Az volt a terv, hogy úgynevezett utcakönyveket kell készíteni egy városra, hogy megismerjük nemcsak a szerkezetét, nemcsak az építészetét, hanem emberi arculatát is, illetve a lakosság összetételét. Makó már akkor is elég szövevényes település volt. Valamikor Szegednél sokkal fontosabb szerepet töltött be a térségben, mondhatni megyeszékhely volt, ez változott meg később. Végigjártunk minden utcát, felmérést készítettünk minden házról, a ház előtti járdáról, a közművekről, az összképről, ami meghatározza, mit jelent az ember számára, amikor végigmegy egy kistelepülés utcáin. A helyiek nem mindig veszik észre, hogy légkábelek zúgnak el a házak előtt, hogy nincs csatornabekötés, hogy nincs kitisztítva az árok, miközben gyönyörű, méltóságteljes alföldi parasztházakban laknak, amiknek a homlokzatait gondozzák. Tehát kicsit építészeti, kicsit szociális, kicsit szellemi alapon rögzítettük egy több száz oldalas anyagban. Mondhatni, a mi munkánk ennek a füzetnek az átadásával kezdődött ott Makón.”

(Makovecz Imre)