„A ház pozíciója a városon belül megmaradt, a kapcsolódás a mellette álló iskolához; az épület másik vége egy belső térre néz.  A valamikori rangos, egy-két szintes városi házakat lebontották, mögöttük és a helyükön az úgynevezett Csipkeházat építették föl, amelynek a függőfolyosója néz a térre. Egy-egy torony van az új művelődési ház négy sarkán, részben a mániám miatt, részben mert ez nemcsak a főtéri, hanem a hátsó kis térre néző homlokzatnak is jelentőséget, rangot ad. Ott van egy szabadtéri színpad, tulajdonképpen ugyanazt a színpadot lehet nézni az épületből vagy a tér felől. Érdekes, hogy az embereknek mindenütt az a mániájuk, hogy az épületeimet ki kellene szabadítani, hogy jól lehessen látni őket. Elfelejtették, hogy a város egy szövet, amelyben bármilyen jelentőségű épületet bárhol el lehet helyezni, ha az ehhez a szövethez illeszkedik.” (Makovecz Imre)

„Ha haladunk a Hagymaház felé, négy tornyot látunk, ami közrefog egy fekvő állathoz hasonló testet, amelyben színházterem és a kultúra egyéb helyiségei foglalnak helyet. Ez az épület is – mint az általam tervezett épület is – mindegyik a magyarországi szerves építészetnek az egyik példája. Mit jelent ez? Ez azt jelenti, hogy a mi építészetünk nem az ipari és kereskedelmi lobbit szolgálja ki, hanem megpróbálunk olyan anyagokat és olyan formákat használni, amelyek a saját magunk konstrukciójára emlékeztetnek. Ennek nem fel – tétlenül kell tudatosnak lennie. Elég, ha az ember azt mondja, hogy ebben a házban jó lenni. Ha bemegyünk a belső térbe, látunk egy színházteret, látjuk, hogy a házon belül egy másik ház a színpad, és ha elbeszélgetünk Mártikával, aki vezeti ezt az egészet, elmondja, hogy hogyan is működik mindez, akkor biztos, hogy örömünk lesz benne.” (Makovecz Imre)

Rajzok

Tervek

Fotók