Makovecz Imre 2004-től haláláig foglalkozott a budapesti Felső-krisztinavárosi templom megépítésének gondolatával. Az épületnek több változata is készült. A terveken megfigyelhető munkásságának sok évi tapasztalata. A szerkezetben visszaköszön a sevillai pavilon üvegpadozata, a meg nem épült hajdúszoboszlói harangház egymásra épülő boltívei, valamint a fő- és mellékhajók kapcsolódásánál a szintén meg nem épülő piliscsabai templom terei. A templom fizikai és szellemi tér egyszerre, miközben mégis valóságos, „igazi” tér, melyet a tervező a mindenség teljességének kettőségével ábrázol.